Történelmi tagolódás a megyében

Csík- , Gyergyó- és Kászonszék (Ciuc, Gheorgheni şi Casin)

E vidék más megnevezései: Csíkország, Csík vidéke, latinul Terra Csík, majd Sedes Csík. Csíkban a 16. századtól négy alkirálybíróság keletkezett: Alcsík, Felcsík, Gyergyó és Kászon. Címerén (1793-ból) az alábbi felírás olvasható: "Sigillum Sedium Siculicalium Csik urtis que Gyergyo et Kászon". Gróf Teleki József 1799-ben így összegez: "Al-fel Csík, Gyergyóval, Kászonnal együtt 2 város és 51 falukból áll. (...) Szebb térséget nem is képzelhet az ember, mint a millyent lát a midőn a Csíkba lépik. Az Havasok messze el távoznak, és az horizonnak leggtulsó részén alig látszik kék fejek. A termékeny szántó földek, a szép faluk, a mellyek egy más végibe vagynak téve, bizonyítják hogy Csíknak lakossai szerencsések." (Úti jegyzések, 1937. 40).

Csík nevét - melyet személynévként 1297-ben, tájnévként 1324-ben említenek először a források - még nem sikerült egyértelműen megmagyarázni. Egyesek szerint a még a hunok idejéből, a csík halfajta nevéből származik, mások szerint "sík" vagy "szélső" jelentésű. Türk nyelven jelentheti a határ szót is. A "Csík" név határhegyet jelent vélekedik Czirbusz Géza (Erdély. 1911. 133).

Csík élete az Olt vizéhez, Gyergyóé a Maroshoz, míg Kászonoké a Kászon vizéhez kötődik. A Csíki-medence (a Székely-medencesor részeként) két vagy három részre osztható: a történeti Felcsík-Alcsík felosztás a Csíkszeredától északra, ill. délre eső részt jelöli; míg a természetföldrajzi eredetű Felcsík - Középcsík - Alcsík fogalomhármas a Csíkrákosi- és a Zsögödi-szűkületnél tagolja a medencét. (Eszerint tehát a történeti Felcsíkot Közép- és Felcsík adja ki). Csík vármegyét, amely 1876-ban alakult Csík-Gyergyó-Kászonszék helyén 1910-ben 2 város (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós) és 61 község alkotta. Területe 5.064 km2 volt, 146.000 lakossal (ennek 86%-a magyar, 14%-a román volt). A vármegye előbb négy járásra oszlott (kászonalcsíki, felcsíki, gyergyószentmiklósi, gyergyótölgyesi), majd az 1913-as átszervezéssel megjelent a szépvízi járás, kettőnek pedig a neve módosult: a kászonalcsíki járás csíkszentmártoni, a felcsíki járás csíkszeredai néven működött tovább. A tartományi rendszerben (1952-68 között) néhány Moldvához kapcsolt helységtől eltekintve a Maros Magyar Autonóm Tartomány része volt, 1968 óta pedig Hargita megyéhez tartozik.

Csíkország szíve, a hármas osztatú Csíki-medence nagy kiterjedésű kárpátközi medence. A Csíkot Gyergyóval összekapcsoló Marosfői-küszöb magassága 890 m, míg a Háromszék felőli kijárat a Tusnádfürdői-szorosban már csak 640 m magas. Eredetét tekintve a Csíki-medence szerkezeti és vulkáni elgátolásos medence. Fő folyója az Olt, amelynek teljes hosszából (736 km) Hargita megye területére 89 km jut. A hasonló eredetű, de magasabb - 800 m körüli - fekvésű Gyergyói-medence fő folyója a Maros, ennek teljes hosszából (768 km) Hargita megyére 80 km esik. A két testvérfolyó eredete a Gyergyói-havasok déli csoportjában, Csíkszék hegyrajzi központjában van. Csík vidékének szép kilátópontjai: a Pap-hegy (1165 m), a Pogány-havas (1350 m), a Szellő-tető (1496 m), a Fekete Rez (1535 m), az Öcsém-tető (1708 m) és a Madarasi Hargita (1801 m).

Csíkszék köztudottan Erdély (és Románia) hidegpólusa: éghajlati kuriózum. Mindez zárt medencejellegének tulajdonítható, ahol igen gyakori a hőmérsékleti inverzió, azaz a hideg levegő beszorul az Olt völgyébe, míg a környező hegykeret viszonylag melegebb, még télen is. A vegetációs időszak sokkal rövidebb, mint Erdély más vidékein.

Csík vidéke az ásványvizek és a gázömlések hazája, ahol nagy változatosságban fordulnak elő szénsavas, vasas, földes, alkalikus és radioaktív gyógyhatású ásványvizek. Az itt élők évszázadok óta hasznosítják az ásványvízforrásokat és gázömléseket ivó-, fürdő- és inhalációs kúrák formájában. A szolfatárák kénes, a mofetták szén-dioxidos kigőzölgések. Ha a felszálló CO2 felszín alatti vizekkel találkozik, akkor borvíz a neve. A borvíz tehát vizes mofetta, és keletkezése a vulkáni utóműködésekkel kapcsolatos.

Csík-Gyergyó-Kászonszék falvai zömében hegylábi települések, és a tízes településrendszer jellemző rájuk. A nagycsaládok egymástól viszonylag távolabb telepedtek le, hogy állatállományuk számára biztosítsák a legelőterületetet. A tízes (szeg, szer, néha utca) névvel nevezett nagyobb falurész majd minden csíkszéki községben felfedezhető, és összesen közel félezer ilyen megnevezés ismeretes. A tízes a csíki székelység legkisebb szervezési egysége. A falvak belsősége (lakóterülete) és határa mindmáig különböző nagyságú tízesekre oszlik, bár szerepük az idők során módosult. A tízesvagyonok a 19. század végén elrendelt arányosítással szűntek meg.

Csíkszék építészeti öröksége igen gazdag. Különösen egyházművészeti emlékekkel jeleskedik. Árpád-kori templomai (Csíkszentdomokos, Csíksomlyó, Csíkpálfalva, Csíkszentkirály, Tusnád, Csíkkozmás, Nagykászon, Csíkménaság, Csíkrákos) román stílusban épültek. 30 csíki templomnak ma is áll a kerítőfala. Sok kőkereszt látható az országutak mentén. Az egykori szőnyegszövés emlékét őrzi a csíki festékes. A csíki székely kultúra jelképe ma is a székely kapu.

Csík mint határvidék sokat szenvedett a 17. századi tatárbetörésektől. Az 1661. évi betöréskor Csíkban 26 templomot égettek fel. Az 1694. februári tatár betörés gyászos tragédia (funesta tragedia) néven íródott be a csíki székelység történetébe. A Gyimesi-szoroson át betörő tatárok 1694. február 15-én Csíkszentdomokostól Csíkszentkirályig dúltak, raboltak, az ellenállókat irgalmatlanul leöldösték. Ekkor pusztult el a Csíkszentmihály és Csíkszépvíz közötti Cibrefalva. Csíkszentmihály ezer lakosából mindössze heten menekültek meg. Csíkszépvízen 120 örményt fogtak el. Az összes elhurcoltak számát 7.000-re becsülik. Csíkban ez volt az utolsó tatárbetörés.

Csík vidékének utazási tengelye a megyeszékhelytől észak felé a 12-es és a 15-ös út mentén: Csíkszereda - Gyergyószentmiklós (60 km) - Maroshévíz (102 km) - Borszék (132 km) - Gyergyótölgyes (152 km); dél felé a 12-es úton: Csíkszereda - Csíkkozmás (22 km) - Tusnádfürdő (32 km). A 12A úton Csíkszereda - Csíkszépvíz - Gyimesközéplok vonalon Hargita megye keleti határáig 39, a történeti országhatárig 45 km-t kell megtenni.