Történelmi tagolódás a megyében

Kászon (Casin)

Kászon vidékét a 11B országút (Csíkkozmás - Kászonújfalu - Kézdivásárhely között teremt közúti kapcsolatot) Csíkkozmás és a Hargita megye határa között (19,6 km) szeli át. Ezen az útvonalon csak Kászonújfalut érinti. A 121G megyei út a Kászonújfalu-Kászonaltíz-Kászonjakabfalva vonalán fűzi fel a kászoni falvakat. Kászon vidék területe 308,1 km2, lakossága 1996. január 1-én pedig 3.143 fő volt.

Kászon vidéke Hargita megye egyik legkisebb tája, Székelyföld egyik hagyományőrző kis néprajzi tájegysége (Kós Károly, 1989. 189). Közigazgatásilag egyetlen községből, Kászonaltízből (melyhez még négy falu tartozik: Kászonújfalu, Kászonfeltíz, Kászonjakabfalva és Kászonimpér) áll. Ezek a falvak a központi fekvésű Csere-dombja (801 m) köré települtek. A 16-17. században Felsőfalu, Impér, Jakabfalva és Újfalu alkotta a széket. Ekkor Altíz és Feltíz még nem önállósult külön közigazgatási egységként. Nagykászon község a nemzetségi zsákutcás településszerkezetet tárja elénk. E "falufüzér" nagy múltú hagyományokkal rendelkezik. Különösen értékes a népi építészete. A Kászon földrajzi név szláv eredetű lehet: savanyú patakot, vizet jelent, s ezáltal a székely tájszólásban borvizeknek nevezett forrásokra utal. Kászonban a 17. század elején összeírt 152 "szabad székely" katonacsalád mellett csupán egyetlen birtokos primorcsaládot találunk, az udvarház köré telepített 12 jobbágycsaláddal. A lakosság zöme megtartotta a havasi legelőkön és kaszálókon fenntartotta ősi foglalkozását: a marha-, juh- és lótenyésztést. A csíki és háromszéki vásárokon értékesített állatfelesleg biztosította a fő megélhetést.

A medence déli irányban, a Felső-Háromszéki medence felé nyitott. Alcsíkkal a Nyerges-tetőn át, míg a Tatros völgyével az Aklos-hágón át lehet közlekedni. Természeti kincsei: erdők, természetes kaszálók, agyagféleségek, ásványvizek. Legközelebb a vasútvonal Kézdiszentléleken (23 km), illetve Tusnádon halad át. A nyugati hegyvonulatok, hegytömbök (délről északra haladva): Nyerges (1043 m), Kecskés-hegy (1060 m), Pap-hegy (1168 m), Meggyes (1118 m) és a Gyepűárnyék (998 m). A keleti hegykeret magaslatai: Fehérvíz-nyaka, Káposztás- havasa (1456 m), Répát-tető (1291 m), Füge-tető (1189 m) és Gombás-bérc (1193 m). Keletre a hármascsúcsú, legendás Nemere (1653 m) és a Nagy Sándor (1639 m) emelkedik, mindkettő Kovászna megyében, Felső-Háromszék területén.

Kászon külön néprajzi tájegység, színes népviselettel, népszokásokkal, népi mesterségekkel. Kászonban sokáig a vörös, a zöldessárga és a kék színű festékeseket szőtték. Az ősi népviselet szalagos fejdísze a "kászoni csepesz", mely az idősebbek ruházatában még fellelhető. Jelentős volt a pásztorfaragás, guzsaly- és a szuszékkészítés, a kapufaragás, temetői fejfák és keresztfák készítése. Külön érdekesség Nagykászonban a farsangtemetéssel kapcsolatos kászoni bikaütés hagyománya.

Kászon vidékén az üdülés feltételrendszere még fejletlen. Itt csupán az átmenő és faluturizmusra lehet számítani, a fogadókészség mérsékelt. A gyógyturizmus megteremtésére csupán a természeti feltételek adottak. A meglévő turisztikai ellátmány csak helyi igények, a vadász és kiránduló turizmus fogadására, kielégítésére alkalmas.