Történelmi tagolódás a megyében

Udvarhely (Odorhei)

A történelem során Udvarhely vidékét a köztudat a székely anyaszék, Udvarhelyszék nevével azonosította, melynek anyavárosa mindvégig Székelyudvarhely volt. Természetföldrajzi szempontból a Székelyudvarhelyen aluli folyóvölgy már a Nagy-Küküllő középső szakaszának tekinthető. A Nagy-Küküllő völgye sajátos "medence"-jelleget kölcsönöz a tájnak. Nagy általánosságban "Udvarhely vidéke" néven emlegetik a környékbeliek.

Udvarhely sajátos szeglete Székelyföldnek. Sokan és sokat írtak róla. Talán az anyaszék" és az "anyaváros" mítosza hatott a legerőteljesebben. Az udvarhelyszéki templomok közül elég sok mutat biztos 13. századi nyomokat. A Nagy-Küküllő folyó Udvarhelyszék fő folyója. Teljes hossza 246 km, melyből Hargita megye területén csupán 85 km hosszúságban folyik.

A "Küküllő" név eredete. Hunfalvi János szerint Kukul (tövis) és jó folyó. Röszler szerint a Kokel (Kaukaland vagy hokaland gótul fennföldet jelent) folyónévből származik (idézi Czirbusz Géza - 1908. 146). Szigethi Gyula Mihály (1831) szerint a folyó gyakori kiáradásairól, kikeléseiről kaphatta nevét (Orbán Balázs 1868. I. 31). Murádin László (1998. 16) szerint a Küküllő jelentése kökényes. A Codex Cumanicusban is előfordul a kökény jelentésű "kükel" és ehez a tőhöz járult a szintén török melléknévképző. Az átvett névlak a Kükalü lehetett.

Udvarhelyszék területe 1876-ban 50 négyzetmérföldnyi volt, 111.000 lakossal, 2 várossal (Székelyudvarhely, Oláhfalu). Azóta közigazgatási beosztása sokat módosult. A szomszédos törvényhatóságoktól 10 faluval bővült. Udvarhely vidéke - zömében aprófalvas - települései többnyire csak alacsonyabb rendű közutakról közelíthetők meg. Az üdülés feltételei még regionális szinten sem adottak. A turisztikai célú fejlesztés csomópontjai a középkori - részben átépített - építészeti emlékek, templomok és kúriák.. A fogadókészség feltételei jórészt csak Székelyudvarhelyen adottak.