A népi mesterségek

Népi építészet

A népi építészet jellegét mindenekelőtt a rendelkezésre álló építőanyag szabja meg. A Hargita Keleti oldalán ahol a fenyőerdők az uralkodók - az épületek nagy részét fenyőboronákból rótták össze, s ugyancsak fenyőből hasított "dránicával" vagy zsindellyel födték. E zóna épületeire a magas, vagy legalább a félmagas tetők a jellemzőek. Lakóházat, istállót - még a gerendák közötti tapasztáshoz is - apró faszegekkel (bolhaszeggel) vertek tele.

A házak éke az áttört díszítésű pitvar, vagy a cifratornác. Utóbbi faragott oszlopai igen változatos formájúak. Az ablakok általában kicsik és külső deszkatáblák vagy zsalugáterek védik őket. A telek többi építménye - csűr, istálló, szekérszín, ólak, ketrecek - is fenyőboronából készült.

A Hargita nyugati oldalán, különösen a fenyvesek övezetén túl, az épületek anyaga többnyire kő vagy tölgyfa. A kőházak vastag falúak és általában testesek. Lövéte kőházai emeletesek, és szorosan zárkóznak egymáshoz. A fából épült házakat két oldalon faragott gerendákból rótták össze, és kívül-belül tapasztották, meszelték. Ezen a vidéken már évtizedek óta általánosan használt a tetőcserép. A mai falu új házainak stílusa persze már eltér a tájegység sajátos jellegétől, építészeti hagyományaitól.