A népi mesterségek

Népi bútorzat

Hargita megye az egész Európában elterjedt festett bútorok legkeletibb övezete. A Homoródok mentén Székelyudvarhelyen és környékén, valamint Felcsíkon egészen a századfordulóig hírneves festettbútor-készítők éltek.

A virágdíszes tékák, almáriumok, tulipános ládák, festett ágyfők, tömleces asztalok, karos padok, padágyak, kontyos székek, díszes kendőszegek sok háznál megtalálhatók ma is, sőt a Homoródok mentén napjainkban is készül még festett bútor.

Ezek a bútorok némileg a híres székely festett-kazettás templommennyezetek rokonai. Az olasz hatásra alakult erdélyi virágos reneszánsz sajátos népi ágát képviselik, de síkszerű ábrázolásban az egyszerű stilizált formát, a reneszánsz előtti, indás hullámvonalú székely díszeket is átmentették napjainkba.

Néhol bükkfából ácsolt, faragott szuszékot, díszesen megírt kelengyés ládát is találunk még. Ezek a festett bútoroknál is régebbi keletűek. Főleg Siklód, Kápolnásfalu, Kászon vidékén és Verebes környékén fordulnak elő, mert a régi szuszékgyártó-központok is itt voltak. Az egyenes vonalú díszítés e ládák legfőbb helyi vonása. Érdemes felfigyelni a munkaszékek gazdag változatára is. A székhátak érdekes vonalú és kiképzésű figurális elemei a népi fantázia gazdagságát példázzák.

A fúró-faragó ember keze nyomát viselik a faeszközök, botok, sulykok, vászonfeszítők, guzsalyok, fakanalak stb. is. ízléses faragásuk, nemes vonaluk a népi díszítőművészet igen magas fokáról tanúskodik.