Kulturális kínálat a megyében

Maroshévízi "Szent Illés Próféta" kolostor

Vallási szempontból érdekes jeles helyeink közül kiemelkedő helyet foglal el a Kelemen Havasok lábánál fekvő maroshévízi "Szent Illés Próféta" kolostor, az ortodox román szellemiség egyik őrhelye Hargita megyében.

A kolostor egy csodálatos szépségű kertben fekszik, amelyet a szorgalmas szerzetesek állandóan gondoznak, gazdagítanak, és ami állandőan fejlődik, mint a kolostor is, alapítása óta napjainkig.

A kolostor alapítója, Dr. Elie Miron Cristea, többször elmondta, hogy az alapítás ötlete még 1911-ben fogant meg, jóval az 1928-ban történt tényleges alapítás előtt. Miron Cristea három évvel a Román ortodox egyház pátriákájává való felszentelése után (1925), 1928 június 20.-án, Szent Illés próféta napján levelet intézett őszentségéhez, Nicolae Ivan Vád, Felek és Kolozsvár ortodox püspökéhez, amelyben részletesen felvázolta az építendő kolostor terveit. Az építkezés 1928. október 21.-én kezdődött.

Az alapító Erdélyben szándékozott egy kolostort létrehozni, amint mondta: "Úgy éreztem, hogy szent kötelességem hogy felépítsek egy ilyen kolostort. Ezt szüleim, George és Domniţa emlékére is cselekedtem, akik egyszerű parasztként itt nyugszanak ebben a földben. Azt akartam, hogy ide jöjjetek, imádkozni a sírjukhoz, hogy emlékezzetek arra, hogy ők nevelték ennek az országnak az első pátriákáját, és hazamenve gyermekeitekhez jusson eszetekbe, hogy iskoláztassátok őket, mert senki sem tudhatja, melyikükből lesz majd egykoron egy híres ember!"

A harangláb és a bejárati kapu

A harangláb a hagyományoknak megfelelő formájú és méretű, a bejáratnál áll. 1928-ban fából emelték, hagyományos román építészeti stílusban, jellegzetes díszítőelemkkel.

A bejárati kapu faragott fából van állítva. A faragványok a gyulafehérvári ortodox püspökség címerét, a Szentháromságot és a három román uralkodót ábrázolják, akik Erdélyben templomokat építettek: Ştefan cel Mare vajdát, Mihai Viteazult és Constantin Brâncoveanu mártírhalált halt vajdát, erdélyi származású román szenteket (Ilie Iorest és Sava Brancovici), Szent Illés prófétát és az alapító szüleit, George és Domniţa Cristea-t. Ábrázolva van még a főkapun Róma hát dombja, Trajánusz császár, az anyafarkas Romulusszal és Remusszal, Decebal dák király, életképek a dákok mindennapjaiból és a farkasfejes dák zászló. A kapusasok az életfa és a végtelen oszlop motívumaival vannak díszítve.

A kolostor temploma

A gödemesterházi (Stănceni) fatemplomot, a fafaragóiról és famunkásairól híres falu templomát, 1910-ben költöztették Maroshévízre. Eredeti helyén 1847 óta állt. Viszonylag kisméretű, 14m hosszú, 5 m széles épület a népi építészet mesterműve. Harmonikusan ötvözi az ősi népi hagyományokat a XVIII. századi moldvai mesterek merész újításaival, fából készített csodálatos boltívekkel.

A templom tornáca, az épület déli oldalán faragott oszlopokon álló boltívekkel díszített. Fölötte egy kicsi, de tökéletes formavilágú torony áll, amelynek csúcsos teteje keresztgerendákkal összekötött oszlopokon nyugszik. A szentély falai egy ötszöget formáznak, amelyet egy nyolcszögletű boltozat takar, a gyámtartókon tekervényes díszítésekkel. A templomhajó boltozata félhengeres, és egy nyolcszögletű, kelet-nyugati irányban nyújtott alapon nyugszik. A két mellékhajó nyolcszögletű.

A hajók boltozata még őrzi az eredeti festményeket, amelyeket 1847-ben Gligorie of Tărgul Pietrei Piatra Neamţ-i mester festett. Az oltár egy poligon-záródású térben van elhelyezve, amelynek szintén poligonális záródású fülkéi vannak, ahol a szertartáshoz szükséges kellékeket tartják. A mennyezet a főhajó mennyezetéhez egy diadalívvel kapcsolódik, amelyre Jesus Emmanuel képe van festve.

A fentebbieken kívül más eredeti festmény nem maradt fenn. Ezek többnyire a szállítás során mentek tönkre. Emiatt a templomot temperával újrafestették, ezzel a munkálattal Dumitru Belizarie híres, a kor modern egyházi irányzatához tartozó festőművészt bízták meg, aki a festményeket egy modern, a bizánci és a középkori román egyházi festészet elemeire épülő, azt megújító stílusban készítette el.

Úgy a szentélyben az alapító szüleinek, - George Domniţa Cristea-nak -, az alapító Miron Cristea Pátriákának, mind a koronatanács tagjának és palástja alatt I. Mihály királynak a képét láthatjuk. A festmények témája között az ortodox ikonográfia kedvelt alaptémája Jézus, a Pantocrator (A Győzedelmes Jézus), a mennyei hatalmasságok körében a legszembetűnőbb. A mennyezet alján felirat halad körbe.

Az ikonosztáz, amely a bukaresti Pátriárkhia kápolnájából ihletődött szépen faragott hársfából készült. A templomban található Dumitru Belizarie "Szent Szűz a gyermek Jézussal" című képe, amelyet Miron Cristea Pátriáka egy éjszakára magával vitt a Feltámadás Szent Barlangjában majd megszentelt a Jordán vizével, két más, ezüstkeretes ikonnal együtt ( Szent Szűz a gyermek Jézussal-Az édes csók and Jézus, a püspök és a bíró).

A kolostor kápolnája és a fontosabb melléképületek

Az építkezés első szakasza és a kolostori létesítmények telepítésének a kezdete Maroshévízen 1923-1928 között zajlott. Ezalatt készült el az apát rezidenciája, melybe beépítették az alapító szülői házának anyagait, a harangláb és a szerzetesek cellái. Ugyanebben az időszakban festették újra a templomot.

Az 1970-es években történtek az első állagmegőrzési és felújítási munkálatok, és ekkor minősítették a kolostort történelmi és építészeti műemléknek.

Később, 1972-1976 között komoly restaurálás történt, és 1985-1990 között a kolostor új épületekkel bővült. 1995 úta az épület füldszinti része a kolostor múzeumának ad helyet.

A kolostor kápolnája, funkcionálisan berendezett, meglehetősen nagy térrel 1984 és 1994 között épült és lett kifestve. 1994 július 20-án lett felszentelve. A kápolnát Manolache Pătraşcu és Ioan Botiş templomfestők díszítették.

Az ikonosztáz és a tölgyfa bútorzat hagyományos faragványokkal vannak díszítve. Az ikonosztáz olajfestményeit Sofronie Cantea diakónus, helybéli szerzetes festette.

A kolostor ünnepei

Július 20, Szent Illés próféta ünnepe a kolostor fő búcsújáró napja. Máramarosi, barcaságia, naszódi és külföldi zarándokok keresik fel ekkor a kolostort.

A kápolna búcsúnapja a Gyógyító forrás ünnepe, a Húsvét utáni első péntek.

A kolostor múzeuma

A kolostor múzeuma 1995. május 30.-án lett felszentelve. Az alapítás ötlete szintén Miron Cristea Pátriákától származik, aki tudta, hogy mennyi veszélyeztetett érték található a vidéken, értékek, amelyek megfelelő védelem és gondozás híján örökre elveszhetnek.

Egy fiatal helyi szerzetes - akiből később Mihail Goia Archimandrita lett - miután a kolostor apátjává lett kinevezve elhatározta, hogy a kolostoralapító nagy elődei - Miron Pátriáka , de Emilian Antal püspök is - nyomdokában lépve nagy hozzáértéssel és odaadással elkezdte összegyűjteni ezeket az értékeket, felhalmozva mindent, ami az ortodox román szellemiséget hordozta Maroshévíz vidékén.

A múzeum állandó kiállítása a fára festett ikonok tekintélyes gyüjteményét mutatja be. A legrégebbiek a XVIII. századból származnak. Ezek küzöl is kiemelkedik az 1755-ben Andrei of Sunfalău mester által festett freskórészlet a Mănăstirea Doamnei kolostorból, valamint ugyanazon mestertől származó un. "császári" ikonok.

A kiállí1táson látható a templom régi ikonosztáza, amelyet 1847-ben Gligorie of Târgul Pietrei Piatra Neamţ-i mester festett. Különleges figyelmet érdemel a Jézus Krisztus, a püspök és a császár, című ikon, Szent Szűz a gyermekel, valamint számos más, ikonográfiai ritkaságnak számító ikon, mint például Nesztor harca az oroszlánnal, A Szent Szűz a mágján, A vak vasárnapja, Jézus lelkének a menybemenetele, A Szent Szűz forrása, stb..

A múzeumnak egy különösen értékes üvegre festett ikon gyűjteménye is van, a XVIII. század végére, XIX. század elejére jellemző gazdag anyaggal. Ilyen például a galócási templomból származó Szűz Mária a gyermekkel címő ikon. Különleges értéke van a Nagygalambfalváról származó, Jézus feltámadását ábrázoló ikonnak.

Sok egyedi, vagy rendkívül ritka vallásos témájó könyve is van a múzeumnak, mint az 1544-ben Szerbiában nyomtatott Milesevói imádságos könyv valamint a Varlaam ájtatos könyvének kézirata, a XVII. század végéről, Mihály tanítvány kézírásával, mindkettő Kászonimpér templomából, valamint ugyanazon könyv 1643-ben Iaşi-ban kiadott példánya és az 1682-es Bukaresti Evangélium.

A múzeumban található számos kegytárgy, vallási kellék is, mint például a Mănăstirea Doamnei-ból származó kehely a XVIII. századból, gyertyatartók, keresztek (fából, fémmel berakva), ezüst és réz lámpák a XIX. század közepéről, egy XVIII. századi ezüstbe kötött Evangélium..

a múzeumnak külön részlege foglalkozik az alapító, Dr. Elie Miron Cristea pátriáka emlékével.