Eseménynaptár

A SICULICIDIUM emlékmű

A madéfalvi veszedelem emlékoszlopa Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) képzőművészeti műemlékként szerepel. 1905. október 8-án avatták föl a csíkszeredai Tamás József építész tervei (1899) szerint készült emlékoszlopot (méretei: 3,30x3,30x13,30 m), a körülette levő, andezit kőépítményekkel együtt. A kivitelező Szász István volt. A emlékoszlop tetején levő turulmadár (2,60 m szélességben) Köllő Miklós székely szobrászművész munkája.

Az emlékmű az 1764. január 7.-i, császári katonaság által védtelenül lekaszabolt Csík és Háromszék 200 székely vértanúnak állít emléket.

1891-ben Orbán Gyula indítványára emlékbizottság alakult, mely általános gyűjtést szerevezett az emlékoszlop elkészítésére. A kronosztikont visszafelé olvasva – az S-betűt kivéve – 1764-es szám olvasható ki. A Siculicidium székely öldöklést, székely népirtást jelent. A tragikus esemény részletes leírását Nyírő József adta a “Madéfalvi veszedelem” c. művében.

A felírat készítői Balló István és Szádeczky Lajos voltak. A márványtábla Sántha Nándor vésnök munkája.

A márványtábla felirata:

SICULICIDIUM

A határőrség erőszakos szervezésekor

Madéfalva határában

1764. jan. 7-én hajnalban

a császári katonaság által védtelenül lekaszabolt

Csík- és Háromszéki

200 székely vértanú emlékére

kik az ősi szabadság védelméért vérzettek el.

Emelte a hálás utókor kegyelete

1899.

Székely nép! Itt hullott őseidnek vére

Kiket zsarnok önkény boszus karja ére.

Midőn alkotmányos szabadságod védték,

Szörnyűkép oltá ki sok ártatlan éltét.

De bár elvesztek ők ádáz fegyver alatt,

Emlékök nem vész el, örökre fennmarad.

Mert hű kegyeletben megtartod őseid,

Így él majd emlékök időtlen ideig!

A székely határőrség szervezését Mária Terézia rendelte el 1762-ben. A kimondott célok: a keleti határok védelme a betörésektől, a csempészet elfojtása és a pestis behurcolásának megakadályozása. A ki nem mondott cél: a székely katonaság bevetése a birodalom nyugati háborúiban. A határőrség szervezése a székelyek tiltakozása miatt akadozott: a külföldi szolgálatot, a német vezényletet és azt sérelmezték, hogy katonai szolgálatuk fejében nem nyerhették vissza régi szabadságaikat. A határőrség szervezésével megbízott Buccow és Siskovics tábornokok erőszakkal, falvanként igyekeztek rábírni a székelyeket az engedelmességre. Ennek ellenére Udvarhelyszékkel nem boldogultak, s a csíkiak többsége is szembeszegült az önkénnyel. 1763 karácsonyán a madéfalvi férfiak kivonultak a szépvízi Pálos és Szalonka erdejébe, hogy tiltakozzanak a székely szabadságjogok semmibevétele ellen. 1764. január 5-én megérkeztek a háromszékiek képviselői, hogy tárgyaljanak és tiltakozzanak. Január 7-én hajnalban 1350 osztrák katona körülvette a falut, és két ágyúval tüzet nyitottak az alvó falura, majd a katonák rátámadtak a védtelen lakosságra és vérfürdőt rendeztek. Az öldöklés reggel 9 óráig tartott. A műveleteket Siskovics tábornok, Mária Terézia zsoldosvezére vezette, és Carato alezredes hajtotta végre. A hivatalos jelentések 200-ra, a Michael Conrad von Heidendorf, a "lázadás" elfojtása után kiküldött bűnfenyítő vizsgáló bizottság elnöke 400-ra becsülte a halottak számát.

A vész után ezrek, – egyes adatok szerint 5 falunyi székely közösség – menekültek Moldvába. A madéfalvi menekültek gyarapították a gyimesi és a moldvai csángók sorait, s ők alapították később az öt bukovinai székely falut (Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts, Fogadjisten, Józseffalva). Ezeknek lakói a 19-20. században több hullámban visszatelepültek a Kárpát-medencébe, s ma Dévától az Al-Dunáig, Tolna–Baranyától Buda környékéig szétszóródva élnek. A moldvai csángóságba olvadt székelyek viszont véglegesen ottmaradtak a Kárpátok külső oldalán.

A székely népirtásnak, vérengzésnek, vérfürdőnek, mészárlásnak nagy irodalma van. A véres esemény egyik legismertebb, leghíresebb irodalmi feldolgozásának Nyírő József Madéfalvi veszedelem c. regénye tekinthető. Tudományosan Imreh István történész dolgozta föl.

A SICULICIDIUM emlékköve – a közhiedelem szerint – a csíkszentmihályi templomkerítésben van beépítve, tulajdonképpen a Búzás András emlékköve – vélekedik Szádeczky K. Lajos (1904).

A Vészhalom (Csicsó és Madéfalva közötti szántóterületen, az országút mellett volt) fölé emelt fejfára a tisztek ezt írták: “Domita Siculorum superbia hic jacet” (azaz “Itt fekszik a székelyek megtört büszkesége”) A fejfa hátára pedig valaki ezt írta: “Itt emelt magának a gonoszság oltárt,/ Mondd el hóhérainkra a CIX. (109.) zsoltárt!” II. József császár itt jártakor állítólag a feliratot és a keresztfát eltávolítatta. Cserei Zsuzsanna is állíttatott egy emlékkeresztfát a Vészhalomra, majd 1778-tól ott volt a Részeg András és felsége emelte fejfa is (Orbán Balázs egy 1852-ben elhelyezett keresztet említ). Utoljára, 1885-ben Szabó Péter állíttatott keresztfát az áldozatok emlékére.