Udvarhelyszék

Parajd (Praid, Salzberg)

Parajd a Székely-Sóvidék természetes központja, a Kárpát-medence egyik legfontosabb sóbányahelye. Parajd községhez ma 5 település tartozik: Parajd, Alsósófalva, Felsősófalva, Bucsin és Békástanya.Parajd Szovátától 8, Marosvásárhelytől 62, Székelyudvarhelytől 38, míg Gyergyószentmiklóstól 51 km-re fekszik, az 1915-ben megépült Kis-Küküllő menti vasút végállomása. Parajd sóhegye a vidék lakosságának "kenyere". A falu fejlődése a sóaknákhoz kötődik. Ma is igaz a mondás: "a sóvidéki ember sóból teremti meg jövőjét". Az óriási kenyérhez hasonló sóhegy egymagában is geológiai ritkaság: az 1600 m vastag sótömzs "gyomrában" mintegy 3 milliárd tonna kősó rejtőzik, ami több mint négy évtizedig lenne elegendő Földünk egész lakosságának. A parajdi sóbánya és a sósfürdő méltán tett szert országos hírre.

A parajdi sóbánya

A Szováta felől érkező utazó, miután átkelt a Kis-Küküllő hídján, a sóhivatal szomszédságában találja a bejáratot. Az immár második "új bányát" 1976-81 között nyitották meg. A bányalátogatók és az asztmás betegek a felszíni bejárattól (480 m tszf. magasságban) a bányavállalat autóbuszaival jutnak a sóbánya belsejébe, a termelőszint közelébe és az asztmás kezelőhelyre. Az autóbusz enyhe lejtőjű félkörívben, a Sóháta legmagasabb pontja alá kanyarodó 1500 méteres alagútban mintegy 80 métert ereszkedik alá a sótömzs gyomrába. A só kitermelése mélyebb szinteken történik. A legalsó sójárószint a bejáratnál 280 méterrel mélyebben van. A nyolc termelőszinten a sót kamrákban, robbantással fejtik. Az egyes szintek között 25 méteres köztes sófekveteket hagytak meg. A kitermelt só szürkés színű, jó minőségű. A bánya alig 100 bányásszal működik, s a napi termelés közel 600 tonna.

A parajdi sósfürdő (mezotermális fürdő)

A 13A műúttól délre, az új sóbánya bejáratától 200 méterre, a sómalommal szemben, a Sóháta északi lábánál található. Enyhén kénes-kalciumos, nyomokban lítiumot is tartalmazó, nagy töménységű sós vizét a Haromalja dűlőben (a fürdőtől 1,4 km-re délnyugatra) 1948-ban mélyített 2200 méteres mélyfúrásból nyeri, ahonnan vascsövön, szabad eséssel érkezik a tükörfürdő területére. A közel 1200 m2 vízfelületű szabadtéri fürdő napi 46.000 l 46 oC-os gyógyvizet kap. Melegfürdőként (kádakban) jó eredmények mutatkoznak mozgásszervi, nőgyógyászati és bőrbántalmak kezelésében.

A Sóháta természetvédelmi terület (sószoros, sószakadékok, sósziklák)

A Sóháta 8 ha kiterjedésű országos és megyei földtani védterület, Parajd belterületétől délnyugatra terül el. Legmagasabb pontja a Sóshegy (576 m) nevet viseli. A sóshegy töbrei, sódolinái, a Korond vizének áttöréses szurdoka és az esőbarázdás kősósziklák alkotják a tulajdonképpeni geológiai természetvédelmi területet. (a) A Sószoros. A Parajdtól délre kialakult sószoros Erdély egyik legszebb és legérdekesebb természeti ritkasága. A régi sóbánya közelében a Korond vize (vagy Nagyvíz-patak) a festői Sószorosban tör át a Sóháta (vagy Nagyholló, azaz a sótömzsöt magába foglaló domb) és a Gyurkos (Kisholló, Gyilkos-oldal) között. A szoros két oldalában, napos időben a pőre sósziklák csillogó látványa fogadja a Felsősófalva felé tartó látogatókat. A szoros környékén a só közeli jelenlétét jelzi a vörös sóvirág (Salicornea herbacea). (b) A sószakadékban (népiesen a sógödörben, az egykori Erzsébet-tárna nyomvonalán) szintén számos bizarr szószikla figyelhető meg, kisebb-nagyobb sóbarlangokkal, sókarfiol-felületekkel, sárfolyásokkal. Sajnos, sok idehordott szemét csúfítja a természeti látványt. (c) A Sóháta tetején, a sótömzs fölött kisebb-nagyobb dolinák, tölcsérek figyelhetők meg, melyek a beszivárgó vizek által kimart földalatti üregek behorpadásainak az eredményei. A Sóháta északi oldala az utóbbi időben hétvégi házakkal népesült be.

Látogatás a falu központjában

A református templom a Gyergyó felé vezető 13B műút bal oldalán épült, 1790-96 között. Alapterülete 170 m2. A szentélyt a régi katolikus templomból hagyták meg, amely Debreczeni László szerint a 15. századból való volt. Belső berendezése 1796-ra készült el. Két harangja és egy orgonája van. Ezüst tányérja 1726-ból származik. Bár Parajd 1669-ig Felsősófalva filiája volt, feltehetően már jóval azelőtt is volt valamilyen temploma. A művelődési otthonban megtekinthető néprajzi kiállítás (Falumúzeum) Parajd egyik büszkesége. Közel 2000 helybeli és környéki tárgy, történelmi emlék kapott helyet. Különösen a sóvágással és sószállítással kapcsolatos eszközök, szerszámok és makettek, valamint fényképek sokasága látható. A Múzeum szervezésében, az anyaggyűjtésben és a kiállítás bányászati részének kivitelezésében jelentős szerepet vállalt Szekeres Lajos bányász. Nevéhez közel 700 tárgy gyűjtése fűződik. A művelődési otthon előcsarnokában tekinthető meg Páll Lajos korondi festőművész kiállítása: a 27 kiállított képről a sóvidéki ember élete elevenedik meg. A katolikus templom 1800-ban épült, kincstári pénzből. A katolikusok a reformáció után Szovátához tartoztak, s külön templom híján egy kápolnában miséztek. A 18. század végére szerveződtek egyházközséggé, a református templomot azonban nem kapták vissza. 1784-ben új kápolnát építettek, majd 1800-ban elkészült a mai templom. 1782-ben 130, száz évre rá már 500 katolikus élt a faluban. A bányászok többsége katolikus vallású volt. 1994-ben új római katolikus templom építésébe fogtak, a munkálatokkal 1998-ra készültek el. A római katolikus temető közelében, egy magasabb ponkon lehetett a „Nyíres tetején álló kápolna", az 1898-ban emelt kőkereszt közelében (Sófalvi András, 2001). A volt sóhivatal épülete (Köztársaság u. 269.) ma egészségügyi rendelő, a 19. század elején épült. Az ortodox templom (Biserica Sfânta Treime) 1929-ben épült. Alapítói: Popescu Izidor bányaigazgató, Ghizeran Ion teológus és Dimitraşcu N. I. állomásfőnök. Az Áprily Lajos-emlékház a Kórház és a Király utca sarkán, a sportpálya közelében épült fel. 1991. október 19-én avatták. Az emlékkiállításon a költő munkásságával kapcsolatos irományok és emléktárgyak tekinthetők meg.