A Csíki medence

Csíkcsicsó (Ciceu)

Elhagyva Csíktaplocát és a 12-es országúton északi irányba haladva, az első település Csíkcsicsó, amely szorosan összenőtt Madéfalvával.

Csíkcsicsó nevet viseli Hargita megye legjelentősebb vasúti csomópontja, mely a szomszédos Madéfalva (a községközpont) határába esik. Madéfalvától az állomás közeli Határ utca választja el. A Sepsiszentgyörgy-Csíkszereda-Gyimesvölgye vasút 1897. április 5-én készült el (63,6 km-es hosszúságban) s ennek csicsói állomásából ágaztatták ki az 1907 december 5-én átadott gyergyói vasútvonalat (hossza 46 km). 1897. október 18-án megnyitották a Csicsó-Gyimesvölgye vasútvonalat (hossza 51 km). Így lett Csíkcsicsó a székely körvasút legfontosabb csomópontja, Csíkszereda elő-pályaudvara, ahonnan az Olt, a Tatros és a Maros völgyét követő vonalakon Románia minden részébe jó összeköttetés nyílik.

A Szépvíz-patak torkolatánál fekszik, a vasútállomástól délre, teres lapályon, az Olt tőzeges ártérének keleti peremén, 674 m tszf. magasságban. Benkő Károly (1853. 16) a Borhegyes nevű hegy aljából és a Béta-patak mellől említ jó borvízforrásokat. A falu határa nyugaton a Csicsói-Hargitáig (1761 m) terjed. 1846-ban vegyes érc-próbákat vittek Zalatnára, de kitermelésre nem került sor. A Béta-patak völgyfőjéből "büdös köves gödröt" azaz mofettát említettek 1853-ból. Orbán Balázs a káposztatermelést emeli ki. Vármező helyen a Csicsóvára romjai látható. A hagyomány szerint a csíksomlyói ferencesek kolostoruk megépítése előtt laktak itt. Közigazgatásilag Madéfalva községhez tartozik.

Római katolikus templomát 1783-ban szentelték fel, Páduai Szent Antal tiszteletére. A búcsú június 13-án van. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke (1992) műemléképületként tartja nyilván. Delne filiája volt, de már 1699-ben szeretett volna saját papot hívni. Az elszakadás 1783-ban történt. Oltára 1800-ban készült. Az oltárkép Páduai Szent Antalt ábrázolja, alkotója ismeretlen. A hagyomány szerint a főoltár bal oldalának végébe az eredeti kápolna tabernákuluma van beépítve. A templom végleges formáját 1839-ben kapta. Zöld Péter plébánosságának idejéből egy kőkereszt (1750-1800 körül) a templomkerítésbe épült. A külső támpillérek alapján feltételezik, hogy szentélye eredetileg gótikus boltozatú volt. A hagyomány szerint a falunak kápolnája is volt a Szent Ferenc-hegy tetejének nevezett helyen. Középkori templomáról nincs okleveles adat. A paplakot Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzéke (1992) szintén műemléképületként tartja nyilván.

A falu északi részében álló kastély a 17. század végén épült. Tulajdonosa Dr. Zakariás Jenő ügyvéd.