A Gyergyói medence

Gyergyóújfalu (Suseni)

Gyergyószentmiklóstól a 12-es műúton, majd a 138-as megyei úton 12 km-re, míg a Gyergyóalfalu és Csomafalva érintésével, a 126-os megyei út mentén, szintén 12 km-re fekszik. Gyergyóújfalu déli része a Marostízes vagy Marosfalva (Mureş Sat - 2 km) nevet viseli, ahonnan Gyergyószentmiklós távolsága 14 km. Téves az a hagyomány, miszerint a Katorzsa és Gálfalva tatár veszedelme után vagy 1707-től kezdve nevezték volna a falut Újfalunak.

A Gyergyói-medence egyik nagy lélekszámú települése. 1992-ben 5.613 lakosa és 2.000 épülete volt. Belterülete a Csomafalvi Délhegytől (1695 m) északkeletre, a Visszafolyó-patakának a Marosba való ömléséig húzódik, mintegy 750 m tszf. magasságban. Gyergyóújfalu a Maroson történő tutajozás első, kiinduló állomáshelye volt. 1981-ben 400 éves volt a Gyergyóújfalu írásba foglalt első törvénykezése, falutörvénye a mezei károk ellen (a zaláni - Kovászna megye - törvénykezés néhány hónappal későbbi). Így 1581. május 24.-től kezdve hiteles adattal rendelkezünk (SZO. V. 124. és Pál-Antal Sándor, 1991). A falu életében jelentős volt a faipar, az erdőkiélés, az épületkő kitermelés, a fonó- és szövőipar, valamint a kereskedelem. Jó jövedelemforrás volt a szekeresség is. A Libán-tető felé vezető főút közelében (138-as megye út) terül el Libántelep vagy Gyergyólibántelep (Liban). Ugyancsak ebből ágazik el egy községi út Szenéta szórvány felé.

A falu déli határában, a hargitai Osztorós vagy Ostoros hegyen (1385 m), annak kráterében van az Ördög-tó vagy "Lucsos", melynek mondákkal megszentelt helyét feneketlennek tartja a lakosság. Tulajdonképpen egy kráterben levő selymékes tőzegláp, amely a Medveferedő nevet is viseli. A Kétág és a Délhegy aljában, az Aranyász nevű helyen, havasi környezetben a lakosság aranybányát emleget. A Libán-tetőtől (991 m) délre, a Csicsajköve (1221 m) és az Osztoros (1385 m) vonalától délkeletre kezdődik a Központi-Hargita vonulata. Így Sikaszó és a Szente-pataka, illetve a Keskenybükk-pataka és ennek vízköre egyben a Dél-Görgény és a Központi-Hargita természetes vízválasztó vonala. A Szobásza-patak és a Gáborkútja-patak fejében egy szép ikerkráter terül el.

Gyergyóújfalu andezit kőbányája a sepsibükszádi után a legnagyobb Erdélyben. A húszas években nyitották meg a Homlokbükki kőbányát, ahonnan kockakövet majd zúzalékkövet termeltek ki és még ma is szállítanak vasúton a vaslábi állomásra. Ezenkívül andezit bányák voltak a Gáborkútja-patakában és a Vészhágón. A falu határában kaolin (fehérföld) is előfordul a Csudálókő és a Délhegy közötti területen, a Bodó-hídjánál. A faluban és a határban bővizű, vastartalmú ásványvízforrások (borvizek) vannak. Marosfalván, a Gergely malmos dugásán alól 1912-ben egy borvízfürdőt is felavattak. Ma a falu borvizét "Hajnal" néven palackozzák (Máthé Vencel tulajdonos)

Római katolikus templom. A templom alapkövét 1825-ben tették le. Gótikus emléket őriz a torony belső falába beépített lőréses ablak, amely vasbajusszal van ellátva. Mivel a gótikus templom tornyát magasították, a templom és a torony közt egy rés keletkezett. A templom védőszentje Sarlós Boldogasszony.

Katorzsai emlékoszlop a Vaslábra vezető út jobb oldalán látható a kisebb oszlopokkal körülvett magas kőgúla. Az emlékművet Bajkó Péter százados, teológiát végzett falusi bíró állíttatta. Felirata: "Nyugosznak ők a hős fiak/ dúló csaták után/ nyugosznak ők sirjok felet/ zöldel bokor virány".

Nevezetes épület: Elekes Lajos (558. szám) bennvalóján látható vízimalom1875-ben épült. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében (1992) műemléképületként szerepel.

Szenéte telep vagy Szenéta (Senetea)

Kilyénfalvától délkeletre, tőle 6 km-re fekszik, a Maros és a Szenéta-patak között. 1862-ben a nagy tűzvészt követően Borka Mihály kilyénfalvi gazda telepedett a Maros mellé. Majd Vaslábról, a Hevederből is telepedtek ide. 1946-ban 10 család élt a vízközben a Faluszabadja birtokrész megszakításával. Mivel itt erdőt irtottak, a nép az erdei kaszálókat orotásnak hívja. A gyerekek az Újfalu-marostízesi illetve a vaslábi iskolába jártak. Négy vízimalma, kéregtörője és egy vízfűrésze volt a kis telepnek. A falu élete tehát a vízimolnársággal és a deszkametszéssel kapcsolatos. Jó ivóvízforrásai a Kútdombja és a Bicsak Pál kútja. 1992-ben 15 fő lakta a kis telepet.