A Gyergyói medence

Gyilkostó (Lacu Roşu)

"Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben."

(Orbán Balázs: A Székelyföld leírása. II. 1869. 111).

Gyilkostó (Lacu Roşu) Románia egyik legszebb klimatikus üdülője. Gyilkostó település, a hegyvidéki üdülőtelep a Békás-patak völgyében, a 12C műút mentén hosszan elnyúlva terül el, Gyergyószentmiklós tartozéktelepülése. Gyergyószentmiklós és Gyilkostó távolsága 29 km, Békás város (Bicaz) 33, Karácsonkő (Piatra Neamţ) 59 km-re fekszik. Az üdülőtelep kiépülése 1926-tól vált erőteljesebbé. A tó körül több villa épült. Lakossága 1992-ben 102 fő volt, melyből 81 román és 21 magyar.

A hegyvidéki üdülőtelep nevezetessége a Gyilkos-tó, Románia egyik legszebb tava, Székelyföld egyik legismertebb és leglátogatottabb természeti ritkasága, torlasztava. A tó egyedisége a víz alá került fenyőerdő maradványa. Jelentőségét növeli, hogy közelben látható a másik természeti ritkaság és nevezetesség, a Békás-szoros.

A Gyilkos-tó rövid leírása

A Gyilkos-tó a Nagyhagymás-hegycsoport szerves része: a Kis-Cohárd (1352 m) és a Nagy-Cohárd (1507 m) valamint a Gyilkoskő (1381 m illetve 1406 m) között terül el. Jellemző, hogy a mészkő-rétegösszlet ÉK-i irányban megdőlt, így a hegycsúcsok DNY-i oldalai meredekebbek. A Gyilkos-tó nevet Orbán Balázs használta először, 1864-ben. Ezt megelőzően Benkő Károly (1853. 33) a Veress nevű tavat említi, amely pisztrángokkal bővelkedik.

A Gyilkos-tó keletkezése, kialakulása

1837-ben (amely rendkívül csapadékos év volt) a keletre emelkedő Gyilkoskő (1401 m) oldalából az agyagos lejtőtörmelék kellően megázva hegyomlásként zúdult alá és elgátolta a Békás-patak vizét, amelynek fő táplálói a Vereskő, a Hagymás, Likas és a Cohárd (vagy Nagy-Cohárd) patakok voltak. Tehát nedves lejtőmozgás következtében alakult ki a földtani-földrajzi irodalomban ismeretes természetes elgátolású tó vagy torlasztó. Mások a tó keletkezését az 1838. január 11.-i földrengéssel hozzák kapcsolatba. A hegyomlás után megindult a mészkőréteg aprózódása, mely nagy mennyiségű agyaggal keveredett. Ennek vízzáró hatásaként rövidesen megszűnt a folyóvíz szivárgása és így fokozatosan kialakult a torlasztó. Régi neve Veres-tó (románul Lacu Roşu). Az egykori völgyet borító fenyőerdő maradványai, megkövesedett rönkjei, csonkjai még ma is kiállnak a tó vizéből. A vasoxidos, meszes víz konzerválta a fák csonkjait. A tó felülete szép időben visszatükrözi a partok vörös mészkőszikláit. A torlasztó véglegesen 1838 nyarára alakult ki. Ekkor vízállása magasabb volt és kb. 1 km-rel hosszabban felnyúlt a Hagymás-patak völgyébe. A hagyomány szerint a "gyilkos" elnevezés onnan ered, hogy a katasztrófa idején pásztorok legeltették juhaikat a lejtőkön, amikor hirtelen elnyelte őket a föld. Más vélekedés szerint a fenyőerdőt "gyilkolta meg" és "ma a vízből kimeredező csonkok, mint valamely székely község elhagyott temetőjének koradó kopjafái figyelmeztetik a vándort a mulandóságra - memento mori!"(L. Gyárfás Győző, 1910. 66). Ugyancsak népi hagyomány szerint egyik télen a tó jege beszakadt, és az átkelők belehaltak állataikkal együtt. Esőzéskor a beömlő patakok sárgás-vörösre festik a tó vizét és tetemes mennyiségű hordalékot szállítanak a tóba. Többen a vörös színű mészkő-rétegektől származtatják a Veres-tó nevet. A Kis-Cohárd hegység tömegének tükröződése a tó vizében számos festőt ihletett alkotásra.

A torlasztó méretei (1955. évi adatok, A. Năstase, I. Pişotă mérései): Tengerszint feletti magassága 983 m, kerülete 3090 m, felülete 12,6 hektár, víztömege 680.000 köbméter, közepes mélysége 5,4 méter, legnagyobb mélysége 10,5 méter (a kifolyás közelében, felesleges vizét a Békás-patak vezeti le), hosszanti tengelye 1 km, kis tengelye (nyugati ág) 442 méter, átlagos szélessége 100 méter, feltöltött területe 126.720 négyzetméter, 10.000 négyzetméternyi felületet növényzet borít. A tó feltöltődése, lassú, de folyamatos. I. Bojoi (1967) számításai szerint 130 év alatt 480.000 köbméter hordalék rakódott le a tóban, ami a tó tömegének mintegy 40%-os csökkenését eredményezte. A Hagymás és a Vereskő patakának völgyében épített gátak (1960-ban illetve 1962-ben épültek) szerepe a felszíni vizek szállította hordalékok felfogása, leülepítése. Nagyobb esőzésekkor így is a Vereskő-patak vasokkeres hordaléka rozsdás-vörösre színezi a tó vizét. Nyáron a tó vize felmelegszik 22 C°-ra, télen jégpáncél borítja. A tó főága 1890-ben közel 1300 m volt, napjainkban alig 950 m. Petre Gâştescu limnológus számításai szerint kb. 2080-ra várható a Gyilkos-tó teljes feltöltődése. A tóban a tavi pisztráng (népiesen pér) és sebes pisztráng és a rákok sokasága él. A Gyilkos-tó L-alakú (a rövidebb rész a Cohárd-patak völgyébe nyúlik). A Likas-patak völgyében pisztráng-tenyészet van. A Gyilkostóhoz vezető utat 1912-ben kezdték építeni a Békény lokán felfelé.

A Gyilkos-tó közvetlen területe és vidéke kellemes mikroklímájú terület, kedvező az idegkimerültség, álmatlanság vagy betegség utáni lábadozás esetében. Az átlagos évi középhőmérséklet 8 C° körül van. Legmelegebb hónap a július és az augusztus. A napfürdőzés a szervezet gyors felépülésének természetes forrása. A gyenge szélmozgások, a tiszta levegő, a vízfolyások és kisebb-nagyobb vízesések magas szinten biztosítják a sportot, üdülést-pihenést kedvelők igényei kielégítését. Aki tehát megújuló egészségre vágyik, akár felüdülni, felfrissülni kíván, látogasson el Gyilkostóra és a Békási-szorosba! A századfordulótól kezdődően éppen a gyógyüdülés igénye pezsdítette fel a "Székely Svájc" e szegletének idegenforgalmát.