Csíkszereda

Csíkszereda (Miercurea-Ciuc, Szeklerburg)

Történelmi összefoglaló

Csíkszereda a Csíki-medencében, az Olt folyó bal partján alakult ki. Csíksomlyót, Csíktaplocát és Csíkzsögödöt csak a XX. században kebelezte be a város, annak ellenére, hogy "Szereda... Taploca és Zsögöd szántóföldeire építtetett" Idézi Losteiner Lénárd 1777-beli krónikájából Benkő Károly. Az említett községeket valószínűség szerint a XII-XIII. században alapíthatták.

1558. augusztus 5-én kelt az első Csíkszeredáról szóló dokumentum, a Tordán Izabella királyné által a fia, János Zsigmond nevében kiállított szabadságlevél.

A szerda napi vásárhelynek szerény gazdasági élete volt. A egyetlen céhe volt, a csizmadiáké (1649). Hetivásárokon kívül évi 4 sokadalomhoz, azaz nagyvásár tartásához volt joga. Farsang sokadalmát húshagyat előtt, pünkösd sokadalmát a pünkösdi búcsú előtti pénteken, a harmadikat Szent Margit napján, a negyediket Szent Mihály napján tartották. Az 1700-as évek közepe táján mesteremberek, kereskedők telepedtek le a városban: ácsok, asztalosok, kerekesek, kovácsok, kőművesek, sörfőzők, szabók és üstgyártók, kereskedők.

Csíkszereda legrégibb épülete a Mikó-vár. Építtetője Hidvégi Mikó Ferenc Csíkszék főkapitánya. A várat, amelyet akkor Mikó-újvárnak hívtak 1623. április 26-án kezdte építtetni. A várkastély az 1630-as évek elején készen állott. Stílusa alapján leginkább a Radnóti, az Alvinczi, és a szárhegyi várkastélyokkal rokonítható. Az 1661-es török- és tatárbetöréskor az épületet súlyos károsodás érte. Csak 1714-1716 között került sor a helyreállítására, Stephan Steinville osztrák generális utasítására. Ettől kezdve itt székelt az osztrák csapatok csíkszéki, majd 1764-től az I. székely határőrezred parancsnoksága.

A székely határőrség szervezése idején, a madéfalvi vérengzés (1764. január 7.) után a katonaság a várba kísért 400 férfit. Itt tartották fogva Zöld Pétert is. A katonatisztek a városiakat is besorozták a határőrezredbe. Mezővárosi privilégiumai nem mentesítették a katonai szolgálattól.

Amikor a somlyói diákok 1848. április 5-én, leverték a közeli falvak bejáratánál felállított kétfejű sasos táblákat megkezdődött a forradalom Csíkban is. A megmozdulás egyik elindítója a Marosvásárhelyről visszatért csíkszeredai Gecző János volt. 1849. január 18-án Gál Sándor ezredes a Mikó-várban átvette az első székely határőrezred parancsnokságát. Három csíki zászlóaljat indított az Erdélybe érkezett Bem táborába. Döntő szerepük volt a Piskinél vívott csatában és a győzelemben, és Nagyszeben bevételében. 1849-ben Bíró Sándor százados itt szerkesztette az első csíki újságot, a Hadi Lapot.

1851-ben került sor a forradalom utáni időszak első nevezetes városi eseményére. Felépült a kórház. 1876-ban, a kiegyezést követően, Gecző János fáradozása eredményeként, Csíkszereda lett Csík vármegye székhelye. De nagyon lassan vált Csík gazdasági és művelődési központjává, bár a környék kisiparosai 1884-ben létrehozták a csíki ipartestületet, melyben ács-, asztalos-, bádogos-, cipész-, fényképész, fodrász-, kályhás-, kárpitos-, kéményseprő-, kovács-, kőműves-, lakatos-, mészáros-, nyomdász-, órás-, pék-, szabó-, szíjgyártó-, szűcs- és tímármesterek képviseltették magukat.

1897. április 5-én megindult a vasúti forgalom, s ezzel Csík is bekapcsolódhatott a nagyvilág gazdasági vérkeringésébe, a gyáripar mégis nehezen és későre tört utat magának. A múlt század második felében létesült a Romfeld- majd Gál-féle sörgyár, 1910-ben pedig villanytelep épült.

Az 1920-as években a város lassú fejlődésnek indult, területén beindult egy gőzmalom és egy faipari üzem, folytatták az utcák kövezését, némelyik aszfaltozását, megkezdődött a parkosítás.

A megyésítéskor, 1968-ban, a város Hargita megye székhelye, nagyméretű építkezések, túlhajtott iparosítás színhelyévé vált.

A nagy T betűből, amelyet a mezőváros alaprajza Orbán Balázs idején mutatott, mára a vízszintes szára, a Petőfi utca maradt meg többé-kevésbé régi formájában. A Petőfi utca épületei jobbára a XIX. század végén, a XX. század első felében építették. A régi városmagot képező Virág utcát az 1980-as években néhány épületet kivéve lebontották.

Legjelentősebb polgári építményei közül említésre méltó az 1623-ban épült Mikó-vár, a fül-orr-gége kórház, (amely eredetileg a határőrezred parancsnokságának adott otthont) és a mai járványkórház, mindkettő az 1700-as években végén épült. A mai Városházát, megyeszékháznak, 1888-ban építették. A szabadságharc után épült a vár mellett lévő emeletes régi kórház. (A XIX. század elejétől dolgozik a helységben orvos, gyógyszerész.) A törvényszék épületét 1905-ben emelték. 1911-ben adtak át rendeltetésének a Márton Áron gimnáziumot. A II. világháború alatt épült a jelenlegi csendőrségi kaszinó, a Városi, később Hargita szálló, a két világháború között pedig a Nemzeti Bank. 1963-ban készült el a régi Művelődési Ház. A 2000. év óta a Vákár Lajos nevét viselő műjégpálya 1970-ben, az új kórház és a poliklinika 1972-ben, a Nagy Imre Képtár 1973-ban, az új Megyeház, a Szakszervezetek Művelődési Háza és a Sapientia Egyetem, volt új Hargita szálló, 1986-ban épült.

Legjelentősebb egyházi építményei közül említésre méltó az 1758-ban épült Virág utcai katolikus templom, Somlyón a XVII. századi ferences-kolostor, az iskola és a XIX. század első felére elkészült kegytemplom, a két világháború között épült a volt görög katolikus és az ortodox templom.

A helységnek megyeközponttá történt előléptetésével (1876) kezdődően több értelmiségi, főleg ügyvéd telepedett meg. Az 1870-es években földműves népiskola létesült. 1880-tól polgári leányiskola működik a városban.

Ma több általános iskola, óvoda, líceum valamint szaklíceum, szakiskola van városunkban. A legjelentősebb a mintegy 400 éves Márton Áron gimnázium, amely 1911-ben költözött Somlyóról a városba. A román líceum az Octavian Goga nevét viseli. Csíkszereda az erdélyi magyar képzőművészet egyik központja is - majdnem félszáz képző- és iparművész dogozik, alkot itt.

A művelődést szolgálja a Csíki Székely Múzeum néprajzi, régészeti, helytörténeti és természetrajzi, valamint a régi könyv- és képzőművészeti, gyűjteménye, a Nagy Imre Képtár.

Az első itt megjelent újság a már említett Hadi Lap (1849). Ezt a Székelyföld (1881-1885), a Csíki Lapok (1888-1944), a Csíki Néplap (1931-1944) követték, valamint a Csíki Gazda (1886?-1914?) című folyóirat. A mai újságok közül felsoroljuk a Hargitát (1968-1989), Informaţia Harghitei-t (1968-1989), a Hargita Népét (1989-) és az Adevărul Harghitei-t (1989-). Székelyföld címmel 1997-ben Csíkszeredában kulturális folyóirat indult.

1989 után a városban kiadók létesültek (Alutus, Pallas-Akadémia, Pro-Print).

Az oktatás, a tudomány, a művelődés területén, a közjóért dolgozók közül, akiket a születés, vagy hosszabb-rövidebb ideig való ittlét kötött a városhoz, Kájoni János (P. Joannes Kájoni), Ábrahám Ambrus természettudós, Molnár József (XIX. sz.), Hirsch Hugó és Nagy András orvosok, Kovács Dénes etnográfus-múzeumigazgató, rajztanár, Kristó András geológus, tanár, Márton Áron püspök, Nagy Imre festő, a két Nagy István, a festő és a karmester, Pataki József egyetemi tanár, történész, Sarkadi Elek zenetanár, karmester, Sárosi Bálint zenetudós, Szopos Sándor festőművész, Venczel József egyetemi tanár, tudós szociológus nevét említjük meg.